„A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés választás.” – tartja a buddhista közmondás. És igaz, hogy senki sem úszhatja meg a fájdalmat. Sokszor még a jó dolgok is – az edzés, a nyújtás – fájdalommal járnak, a jó célra való törekvés közben érzett erőfeszítés is nehéz. Ha valaki fontossá válik számunkra, elvesztése megtörhet minket, ahogy a kitűzött céljaink felé törekvés közben megélt kudarcok. De ha a fájdalomtól való félelmünkben nem engedünk magunkhoz közel senkit, vagy nem tűzünk ki célokat, akkor a depresszió tompa fájdalma lehet osztályrészünk. Ahogy a fizikai fájdalmat sem kerülheti el még a legóvatosabb ember sem.

Az ellenben nem szükségszerű, hogy a fájdalom szenvedéshez vezessen! Keressük és szüntessük meg okait, vagy ha ez nem lehetséges, csillapítsuk magát a fájdalmat.

A fájdalom egyfajta üzenet, vészcsengő”. Figyelmeztet, hogy valahol a szervezetünkben probléma van, valami nem jól működik, valami megsérült. A fájdalom érzésének megszületésében és tudomásul vételében az idegrendszer játszik szerepet. Az idegek végén található receptorok a sérülést fájdalomként érzékelik. Az üzenet az idegpályákon jut el az agyba, ahol „megértjük”, felfogjuk, hogy baj van. Ez cselekvésre késztet minket: elhúzzuk a kezünket a forró edénytől, megmozdulunk, hogy elgémberedett tagjaink ellazulhassanak, beveszünk egy fájdalomcsillapítót vagy elmegyünk orvoshoz.

A fájdalom lehet testi vagy lelki eredetű, sőt szociális környezetünk is kiválthat szenvedést. Sokszor ezeket nem is könnyű szétválasztani: egy fizikai sérülés is mély depresszióba sodorhat valakit, vagy fordítva: a szorongás is megjelenhet testi tünetekben is.

Fontos, hogy megfelelő választ adjunk a fájdalomra! Ha nem túl erős, gyorsan múlik, nem tér vissza, akkor nincs okunk megijedni: a kiváltó ok egy kisebb betegség vagy sérülés lehetett, mely már meg is szűnt, így mi is továbbléphetünk. Ha azonban rendszeresen visszatér, akkor már nem szabad elmenni mellette! Meg kell keresnünk, hogy mi váltja ki, ezen változtatnunk kell. Ha egy fájdalom éles, erős, akkor azonnali cselekvésre van szükség: kezelni kell a kiváltó traumát, abba kell hagyni azt a tevékenységet, ami kiváltotta!

Ha ez nem segít, orvoshoz kell fordulnunk, ahol fontos, hogy a lehető legpontosabban elmeséljük, mit érzünk: milyen fajta fájdalmat – például hasogató, tompa, éles –, hol érezzük, milyen helyzetben, mennyire erősen. Ezek alapján a tulajdonságok alapján kezdik majd megkeresni az okokat és azok kezelésével megszüntetik a fájdalmat. A fájdalom okát sokszor ott kell keresni, ahol érezzük.

A hát, a derék és nyak fájdalmát okozhatják például a túlsúly, rossz mozdulatok, rossz tartás, izomgyengeség, gerincsérülés, sérv problémák, a gerinc melletti szalagok szakadása, gyengülése, gyulladások, csontritkulás, daganatok, pszichés betegségek, és végül, de nem utolsó sorban a nyomástól, megerőltetéstől kialakuló neuropátiák és alagútszindrómák.

A mellkasi fájdalmat mindenkinek vészcsengőként kell értelmeznie. A szívet tápláló koszorúserek, artériák beszűkülésekor a vér nem képes az ér által ellátott szívizomterület számára elegendő oxigént szállítani, amely szerencsés esetben fájdalommal jár, mert ha „néma”, akkor bizony nem jut el a beteg az orvoshoz időben. Az oxigénhiány okozhat szívelégtelenséget, szívritmus-zavarokat és hirtelen szívhalált is. Súlyosabb esetben elhal a szívizom egy része, amelyet szívinfarktusnak nevezünk. Jellemző tünete a szegycsont mögötti fájdalom. Ez lehet a bal karba sugárzó, bénító erejű, de lehet enyhébb is. A fájdalom jellemzően 20 percnél is tovább tart. Kísérheti légszomj, köhögés, szédülés, eszméletvesztés, hányinger, hányás, erős izzadás, félelem, szorongás. A beteg sorsa attól függ, hogy milyen gyorsan szüntetik meg az elzáródást, és mennyi szívizmot mentenek meg, vagyis az ilyen fájdalom jelentkezésekor azonnal orvosi segítséget kell kérni.

A kiváltó okok meghatározásában az egyik fontos kérdés a fájdalom jellege. Amikor a szövetek károsodnak, például égéstől vagy vágástól, általában égő, égető fájdalmat érzünk. Ha a fájdalom éles, erős, de csökkenő mértékű, akkor trauma ért minket, de ha tartós, ismétlődő, nem javuló a fájdalom, akkor maradandó a háttérben rejlő kiváltó ok is. Kisebb rándulás vagy izomgörcs folyamatos sajgást idézhet elő.

Hogyan csillapítható a fájdalom?

Bár a fájdalomcsillapítás sokszor csak a tünetre hat, és a kiváltó okokat nem szünteti meg, mégis fontos. Ha a fájdalom már felhívta a figyelmet a problémára, a szenvedés fenntartása már nem vezet sehová. A fájdalmat tehát a kiváltó okok kezelése közben is érdemes csillapítani, és nem kell megvárni, míg az alapbetegség meggyógyul.

A forgalomban lévő fájdalomcsillapító gyógyszerek többsége a fájdalom helyén és a központi idegrendszerben gátolják egy enzim működését, és ezzel a gyulladás és a láz kialakulásért felelős prosztaglandinok termelődését. Ma jellemzően négy hatóanyag: az aszpirin, a diklofenák, az ibuprofén és a paracetamol valamelyikét tartalmazzák a fájdalomcsillapítók.

Az idegi és az izomfájdalmak csillapításában szerepet kaphat a benfotiamin (B1-vitamin zsíroldékony változata), a B6- és B12-vitamin.

A fájdalomcsillapítás veszélyei

Mint minden gyógyszernek a fájdalomcsillapítóknak is vannak mellékhatásai. A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek akadályozzák, hogy azok az élettani folyamatok, amelyekhez prosztaglandinra van szükség, megfelelően lejátszódjanak. Például károsíthatják a gyomornyálkahártyát, ezért kialakulhat gyomor- vagy bélrendszeri fekély, de károsíthatják a veséket, és tartós szedésük esetén akár a vérnyomásra és a szívre is rosszul hathatnak. A paracetamol pedig májkárosító hatású lehet. Tévhit tehát, hogy a vény nélkül kapható készítmények teljesen ártalmatlanok lennének, túl hosszú, túl gyakori szedésük akár életveszélyes állapotot is okozhat.

Fájdalomcsillapítás gyógyszer nélkül

A hosszabb ideig tartó gyógyszerszedés elkerülése és az adagok csökkentése érdekében érdemes néhány alternatív fájdalomcsillapítási módszert is megismerni.

• A mozgásszervi idegkárosodásoknál, például az alagútszindrómánál sokszor elég a pihentetés, illetve a kialakulását okozó mozdulatok helyes végzése is.
• A reumás fájdalom kezelhető az immunrendszer erősítésével, vitaminpótlással, szükség esetén műtéttel, de az óvatos, kontrollált testmozgás is sokszor érezhető könnyebbséget hoz, sőt megelőzhető vele a betegség továbbfejlődése. Ilyen módszer lehet a gyógytorna, a rendszeres nyújtás, az izmok lazítása is.
• Gyógytornával csökkenthető a fájdalom, korrigálható a problémát okozó torzulás, és megelőzhető a további romlás.
• A gyógyfürdők vizének összetétele, hőmérséklete, a vízben végzett gyógytorna, az úszás is segíthet a mozgásszervi panaszok kezelésében.
• Az ízületi fájdalmakat okozó kopást kezelik hialuronsav-injekcióval, kollagén-terápiával, melyek „kenik”, erősítik az ízületet, és tompítják a felszínét érő lökéseket.
• A fizikoterápia önálló terápiaként és kiegészítő gyógymódként is hatékony módszer. A kezelés lehet ultrahang, sonoforézis, interferencia, TENS, diadinamik kezelés, magnetoterápia.
• A taping, vagyis az elasztikus szalagok kiváló hatásúak sportsérülések, izom- és ízületi panaszok esetén.
• A masszázsnak az izomlazításban és a stresszoldásban is óriási szerepe lehet.
• A jóga egyszerre képes a pszichológiai stresszoldásra és a fizikai erősítésre, nyújtásra, miközben nem terheli tovább a mozgásszerveket. Az itt alkalmazott légzés- és relaxációs gyakorlatok az első lépést jelentik a meditáció felé, amellyel szintén tudatosan csökkenthetjük a fájdalomszintünket. Segít a vizualizáció és a hipnoterápia megtanulásában is, amellyel csillapíthatjuk a fájdalmat.
• A testmozgás hatására a szervezetben a természetes fájdalomcsillapító hatású endorfin képződik.

 A fájdalom hiánya

A fájdalom érzékelése az idegektől függ, de mi történik, hogyha az idegek sérülnek meg? Ilyenkor éppen a fájdalom érzékelésének vagy az üzenet továbbításának folyamatába csúszik hiba, ezért vagy nem érzékeljük a létező fájdalmat, vagy bár nincs valós kiváltó ok, mégis érzünk valamilyen tünetet: fájdalmat, zsibbadást, égő érzést. Az érzékelési zavarok a neuropátiának nevezett betegség tünetei. Ilyenkor elveszíthetjük a hő-, a tapintás-, a rezgés- és az egyensúlyérzékelésünket is. A neuropátiát felismerhetjük a végtagok végein harisnya- vagy kesztyűszerű elrendezésben jelentkező zsibbadásról, bizsergésről, égő- vagy tűszúrásszerű fájdalomról.

Hirdetés

Az érzékelés elvesztésével járó neuropátia e betegség veszélyesebb formája, mert a beteg nem megy el orvoshoz, hiszen nem figyelmezteti semmi arra, hogy kellene. Ez pedig súlyosabbá teheti állapotát, további szövődmények alakulhatnak ki, és sokszor csak akkor veszi észre, hogy baj van, amikor ezek már visszafordíthatatlan károsodást okoztak.

Az érzékelési zavaron túl ugyanis a neuropátia szív-érrendszeri betegségekhez, emésztési vagy szexuális zavarokhoz is vezethet. A neuropátiás cukorbetegek körében gyakran alakul ki az úgy nevezett diabéteszes láb, amely a lábon, elsősorban a talpon elfertőződő sebeket okozhat. Az elfertőzött sebek következménye pedig az amputáció lehet.

A fájdalom tehát egyrészt az öröm, a vágyak, a törekvések, az aktivitás ára, másrészt tétlenség, helytelen viselkedés büntetése, és sokféle arcát mutatja. Ha viszont eljön az elkerülhetetlen fájdalom, ne viseljük el a szükségesnél tovább, ne hagyjuk, hogy uralkodjon rajtunk! Keressük az okát, és a megfelelő eszközökkel szüntessük meg!

Forrás:

https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/fajdalom

https://www.webbeteg.hu/aloldal/fajdalom

https://www.webbeteg.hu/cikkek/fajdalom/27936/neuropatias-fajdalom

http://www.diabet.hu/info.aspx?web_id=&sp=185

https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/periferias_neuropatia

https://divany.hu/eletem/2017/04/02/fajdalomcsillapitas_kockazatai/

https://elitmed.hu/ilam/hirvilag/a-gyulladascsokkento-fajdalomcsillapitok-veszelyei

https://www.fajdalomkozpont.hu/fajdalom-megjelenese

WPh/MB/2023-32 Szöveg lezárása: 2023.05.09.