Szervezetünk stresszhelyzetekre adott spontán biológiai válasza előnyt jelenthet a problémák megoldásában, a veszélyek elhárításában.
A stressz során a szervezetünkben lejátszódó vészreakció következtében először adrenalin szabadul fel a mellékveséből, ami növeli a glükóz felhasználását, emeli a vércukorszintet, a vérnyomást, és fokozza a szívműködést. A tüdő erei kitágulnak, több oxigén kerül az agyba, az éberség fokozódik. A pupilla kitágul, a szervezet készenléti állapotba kerül.
Majd az adrenalin csökkenni kezd, és a kortizoltermelés fokozódik, ami tartósabban tudja fenntartani a szervezet készenléti állapotát. Szervezetünk prioritást állít fel az energiafelhasználásban: a stresszhelyzetekben kevésbé fontos szerveket és működési mechanizmusokat nem látja el energiával. Mindez a védekezést szolgálja, lehetővé teszi, hogy intenzívebben, erősebben, gyorsabban reagáljunk.
Elsősorban nem is a jellemzően rövid ideig tartó, fizikai vagy valódi sérüléssel, veszteséggel fenyegető veszélyhelyzetek járnak hosszútávon romboló hatással egészségünkre, hanem a civilizációs stressz.
Az „állati”, fizikai, megsemmisüléssel fenyegető és az „emberi”, civilizációs stresszhelyzetek között alapvető különbség van. Modern világunkban jellemzően szociális helyzetekben, a felénk irányuló elvárásokkal kapcsolatban élünk meg „veszélyhelyzeteket”: munkahelyi bizonytalanság, társadalmunk kiszámíthatatlansága, értékeinkben, önmagunkban való elbizonytalanodás, meg nem felelés az elvárásoknak, folyamatos kudarcélmény, tartós családi-, baráti- és szerelmi konfliktusok, magány, feleslegesség érzése, túlterheltség.
Azonban a civilizációs stressz ellen sem lehetetlen védekezni. Reagálásunk azonban függ gyermekkori tapasztalatainktól. Hogyan válhatunk mi magunk védetté a stresszel szemben, és hogyan kellene gyermekeinket nevelni, hogy felnőtt korukban képesek legyenek megbirkózni vele.
Két nagy hiba a stressztűrő gyermekek nevelésében:
- Ha túlzottan óvjuk őket a fizikai, pszichológiai próbatételektől, mert így nem szereznek elég tapasztalatot ezek megoldásában.
- Ha állandóan aktuális képességeiket meghaladó kihívásoknak tesszük ki őket, akkor a kudarc élményét, a megoldhatatlan problémák emlékét fogják tovább vinni felnőttkorukra.
Egy jó megoldás:
Akkor készítjük fel a legjobban gyermekeinket a stresszhelyzetekre, ha érzelmi biztonságot teremtünk számukra, de engedjük, hogy egyedül oldjanak meg koruknak megfelelő problémákat. Ha engedjük „esni, kelni”, de a kudarcok után megnyugtatjuk, bátorítjuk őket, és a folytatás, az újrakezdés és más utak felfedezésének lehetőségére emlékeztetjük őket.
Stresszes felnőttkor
Ha ez nekünk nem adatott meg, és úgy érezzük, a ránk nehezedő nyomás veszélyezteti egészségünket, még mindig nincsen veszve semmi! Felnőtt korban is tudatosíthatjuk magunkban, hogy a kihívást jelentő helyzetek az élet hajtóerejét jelenthetik, ha lehetőséget látunk bennük, és ha elhisszük, az esetenként előforduló kudarc nem végleges és nem végletesen fontos. Ahogy meg kell engednünk magunknak a pihenést és feltöltődést az újabb és újabb kihívások között.
Persze a legkiegyensúlyozottabb és immunisabb személyiség is kerülhet olyan nehéz körülmények közé, amikor nincs módja „kiengedni”, pihenni. Vannak például nagyon stresszes szakmák, például az orvosoké, nővéreké, rendőröké, katonáké, de a felsővezetőké is. Ők hajlamosabbak is a kiégésre. Ebbe belejátszhat, ha fizetésük nem felel meg a munkájukhoz társuló felelősség súlyának, túl sok a rájuk bízott személy, túl sokat kell dolgozniuk. A munkaidejük nincs összhangban biológiai órájukkal, esetleg kiszámíthatatlan, hogy mikor van rájuk szükség, és sokszor még a legnagyobb igyekezettel sem képesek elhárítani a kudarcot. A kiégés következtében lelkileg és fizikailag is széteshetnek, és amikor ez bekövetkezik, már nem képesek megfelelően reagálni a stresszhelyzetekre.
Ezért fontos, hogy ne feszítsük erőnket a végletekig, vezessünk be a kikapcsolódásra, a pihenésre vonatkozóan is szigorú szabályokat, átléphetetlen határokat. Például, hogy bizonyos napokon semmilyen körülmények között nem állunk rendelkezésre, mindenképpen rendszeresen megyünk szabadságra, munkaidő után valóban nem foglalkozunk munkával. Hiszen – ha kiszámítható módon, rendszeresen megállítjuk a mókuskereket, akkor megvédhetjük magunkat a kiégés súlyos következményeitől.
Jó lenne, ha nemcsak az érintettek tennének megelőző lépéseket, de a munkahelyek rendszerszinten beépítenék ezeket a szabályozókat, hogy ne engedjék túlterhelődni értékes munkatársaikat: munkával eltölthető maximált idő, rendszeres lelki és fizikai egészségfelmérés, központilag biztosított szolgáltatások: pl. testedzés, közösségi programok.
Stresszkezelési módszerek, gyakorlatok
1. Az egészséges életmód csökkenti a szervezet stressz-szintjét
Rendszeres mozgás, napi 7 óra alvás és a kiegyensúlyozott étrend.
2. Figyeljünk fel idejekorán a feszültség jeleire!
Sokszor a test előbb jelzi a magas stressz-szintet, mint ahogy ráébredünk erre: alvászavar, hízás vagy fogyás, gyomor- és bélrendszeri problémák, rendszeres fejfájás.
3. Figyeljünk oda táplálkozásunkra!
A szervezetben található ásványi anyagok számos biokémiai folyamatban vesznek részt, melyek ezek hiányában egyáltalán nem, vagy csak rosszul játszódnak le. A stresszre adott reakcióban például a magnézium játszik fontos szerepet.
A magnézium megfelelő szintje nem engedi, hogy túl sok adrenalin szabaduljon fel. Vagyis segíti a normális működéshez való gyorsabb visszatérést, és megakadályozza a kóros kilengéseket. E mellett az izmok elernyedéséhez is magnéziumra van szükség, tehát hozzájárul szívünk megpihenéséhez és a helyes szívritmus beállításához, valamint a stressz miatt megfeszülő vázizmok ellazulásához is.
Hirdetés
Mit ajánlunk?
A Magnerot tabletta a magnéziumot orotát molekulához kötött állapotban tartalmazza.
A magnézium felszívódása fokozódik, ha szerves savakkal egyidejűleg juttatják a szervezetbe, mint a Magnerot tabletta esetében is.
A Magnerot tabletta magnézium-orotát-dihidrát tartalmú, vény nélkül kapható gyógyszer.
A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Mag/H/2021-27 Lezárás dátuma: 2021.06.04.
Magnéziumhiányban a stressz reakció erősebb lesz, könnyebben állandósul, és ennek köszönhetően intenzívebben is éljük fel magnéziumkészletünket. Vagyis, ha eleve alacsony volt a magnéziumszintünk, és a stresszes állapot miatt több magnéziumot is veszítünk, a következő stresszhelyzetre még rosszabbul fogunk reagálni. Erre pedig a megfelelő mennyiségű magnézium-bevitel lehet a megoldás.
4. Keress örömöt az emberi kapcsolatokban!
A társas kapcsolatok, a szeretet kifejezése, az örömteli együttlét gyermekeinkkel oxitocint szabadít fel a szervezetben, amely csökkenti az immunrendszert elnyomó kortizol, valamint a noradrenalin nevű stresszhormon szintjét. Ez még akkor is igaz, ha csak 10 percre odabújik hozzánk a kutyánk vagy a macskánk.
5. Koncentráljunk a jelenre, a pillanatra!
Ha civilizációs stressznek vagyunk kitéve, az agyunk ugyanúgy reagál, mintha fizikai veszélynek lennénk kitéve. Azonban, ha veszünk egy mély levegőt, és „kapcsolódunk a környezetünkhöz”, vagyis a körülöttünk lévő látványra, szagokra, hangokra figyelünk, az agyunk megérti, hogy nem vagyunk veszélyben, hiszen akkor nem lassítanánk le. Ekkor az agy prefrontális kérge elkezd olyan gondolatokat generálni, amelyek nyugalmi állapotba hozzák a testet.
6. Légzés a megnyugvás szolgálatában
A 4–7–8-as légzéssel is elterelhetjük figyelmünket a stresszorról. Négy számolásra lélegezzünk be orron keresztül, hét számolásig tartsuk bent a levegőt, majd nyolc számolásra lélegezzük ki erőteljesen.
7. Stresszhelyzeten kívül is lazuljunk el!
Az ellazulást olyankor is érdemes gyakorolni, amikor nem érezzük a feszültséget. Így eleve ritkábban fogunk belefeszülni a problémákba, de ha mégis megtörténik, sokkal könnyebben vesszük elő a már megszokott gyakorlatokat. E mellett eddzük testünket is! Bármilyen mozgásforma megfelelő, ami megnyugtat minket. Szellemi kikapcsolódás lehet az olvasás, a zenehallgatás vagy egy laza, kellemes beszélgetés is. Jó, ha naponta legalább 20 percet olyasmivel töltünk, ami örömet okoz, de bármennyi idő is több a semminél.
