Most, hogy mindnyájan otthonainkba húzódtunk vissza saját jól felfogott érdekünkben, a legjelentősebb veszély, a fertőzés elkerülése közben más kockázatoknak tehetjük ki magunkat. Csak tudatosan, életünket jól végig gondolva védhetjük ki ezeket!

1. napfényhiány

Az, hogy napfény érje a bőrünket alapvetően szükséges az egészségünk megtartásához, ugyanis természetes úton napozással juthatunk hozzá a szükséges mennyiségű D-vitaminhoz. A mi éghajlatunkon ehhez március végétől október végéig, 11-től 15 óráig naponta 15 percet kellene a napon töltenünk, úgy hogy testünk nagy részét szabadon hagyjuk. Ha ezt nem tesszük, akkor szervezetünk számos területén hiánybetegségek alakulhatnak ki, többek között fokozatosan gyengül immunrendszerünk is. Ezért kockázatos, hogy most amikor végre gyűjthetnénk egy kis D-vitamint, mégsem tehetjük ezt meg.

Szerencsére ez ellen úgy tudunk védekezni, hogy közben nem kell kitennünk magunkat a járványveszélynek! Akinek van erkélye, kertje ott biztonságosan napozhat, akinek nincs az halak, olajos magvak fogyasztásával és étrend-kiegészítővel pótolhatja a D-vitamint.

2. szabadság / szabadlevegő-hiány

A szabadban megtett séta nemcsak mozgást jelent, hanem megváltoztatja mentális fókuszunkat, eltereli a figyelmünket azokról a problémákról, amelyekkel egész nap foglalkoztunk. Ezért szervezetünk még akkor is igényli ezt, ha nem tiszta levegőn sétálunk. Az oxigéndús levegő, a természet színei és fényei pedig még jobb hatással vannak gondolkodásunkra, kedélyállapotunkra. Világos tehát, hogy ha hosszabb ideig meg vagyunk fosztva ettől, romlik koncentrációs képességünk, kreativitásunk, fizikai teljesítőképességünk.

Mit tehetünk ez ellen? Először is ne sértsük meg a járványügyi előírásokat, és ezek betartásával keressünk megoldást a problémára! Csak azokkal, akikkel egy lakásban élünk menjünk el olyan helyekre, ahol nem kell közel kerülnünk idegenekhez. Igen-igen: ne a Margitszigetet vagy a Norma-fát válasszuk! De mehetünk korán reggel is, ami szintén nem népszerű kiránduló időpont.

Hirdetés

3. mozgáshiány

Ahogy napfényre és tiszta levegőre szükségünk van, ugyanúgy kell nekünk a rendszeres mozgás is. Ez segít megelőzni az elhízást, stimulálja immunrendszerünket, szívünket, tüdőnket, felfrissíti az agyat. Csökkenti a stresszt, segít ellazulni. Akik rendszeresen mozognak bizonyítottan nagyobb eséllyel élnek hosszabb ideig, és kerülik el az időskori megbetegedéseket.

Szerencsére mozogni a lakásban is lehet! Ne keressen kifogást: tornázzon reggel vagy este, amikor a gyerekek még, vagy már alszanak, vagy mozogjon velük együtt. Ha el kell mennie otthonról, menjen gyalog, biciklivel vagy rollerrel, hiszen ezek jó mozgásformák, és sikerül elkerülni a tömegközlekedési eszközökön a találkozást idegenekkel.

4. magány, társasághiány

Az egyedüllét és a bezártság súlyos pszichés gondokhoz vezethet, akár börtönbüntetésről, akár egy hosszú, magányos utazásról, akár pusztán betegség vagy karantén miatti átmeneti otthonülésről van szó. Ennek oka, hogy a törzsfejlődéssel az emberi agy úgy alakult ki, hogy folyamatosan igényli a másokkal való társas interakciót, ennek hiányában pedig feszültségérzet és riadtság alakul ki benne. Őseink azt is megtanulták, hogy a közösség más tagjaival összefogva könnyebben védhetik meg magukat a környező veszélyforrásokkal szemben. Így nem csoda, hogy az elszigetelődés első mentális tünete a szorongás, de akár pánikrohamok is kialakulhatnak, romlik az önbizalmunk, paranoiásokká válhatunk.

Most éppen erről kell tudatosan és megfelelő önuralommal lemondanunk.  A kutatások szerint erre nem jelent megoldást a felszínes online kommunikáció. De ha jól használjuk eszközeinket, azért valamennyire csökkenthetjük az izoláció káros hatásait. Ne csak rövid üzeneteket írjunk, vagy a Facebookon tegyünk közzé híreket, poénokat, és várjuk a like-okat, hanem például telefonáljunk akár a chat eszközökön is, mert úgy ingyenes. Szervezzünk a távolság ellenére is közös programokat, például játsszunk együtt a családdal, barátokkal online. A saját kertünkben, erkélyünkön maradva beszélgessünk szomszédainkkal. Találjunk ki projekteket, amibe bevonhatunk másokat is, és így távolból is dolgozhatunk együtt.

5. stressz

Már ez eddigi pontokból is kiderült, hogy a védekezés miatt kialakult új életstílusunk, napirendünk is sok stresszt okozhat. E mellett ott van még a járvány okozta bizonytalanság, a megélhetésünk esetleges elvesztése. Az is gond, hogy miközben teljesen tehetetlennek érezzük magunkat, folyton új helyzetekbe pottyanunk, és új kihívásoknak kell megfelelnünk. Gondoljunk csak a tanárrá, mentorrá váló szülőkre, a home officeból dolgozó emberekre, akiknek egyszerre kell háztartást vezetni, dolgozni és gyerekre felügyelni, miközben e szerepek sem térben sem időben nem különülnek el.

Nos, az első lépés az elfogadás: tényleg nem tőlünk függ ez a helyzet, nem mi okoztuk, és nem tehetünk ellene semmit. Ne háborogjunk hát, ez nem vezet sehová, hanem vegyük tudomásul, hogy ebből kell a legjobbat kihozni. Aztán fogadjuk el önmagunkat: bocsássuk meg, ha szeretnénk néha máshol lenni, és nem vagyunk végtelenül türelmesek, fogadjuk el, hogy esetleg nem vagyunk szuper háziasszonyok. Ha ezt megtettük, könnyebben megbocsátunk a gyerekeinknek, családtagjainknak is.

Ha nem is megy elsőre, próbáljunk kereteket adni életünknek: találjunk saját magunknak egy kis időt, amikor azt tehetünk, amit szeretnénk, és adjuk meg ezt a többieknek is.

Ne féljünk megfogalmazni a problémákat, azt, hogy mi zavar minket, de mindezt tegyük nyugodt békés módon. Hallgassuk meg a másik felet is, értsük meg őt is, és találjunk kompromisszumos megoldásokat. Ne féljünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, valamivel nem boldogulunk, nem kell mindent nekünk egyedül megoldanunk.

Ne akarjunk mindenben 100%-on teljesíteni! Ne higgyük, hogy könnyebb lett a helyzetünk, hiszen a hétköznapok kifejezetten nehezebbek lettek, és a hétvégék sokkal kevesebb örömmel járnak.

6. depresszió

Ha hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a stressz, nem tartjuk a kapcsolatot szeretteinkkel, nem mozgunk, nem találunk módot egy kis levegőzésre a szabadban, akkor a következő stáció a depresszió lesz. Az előbbiekben leírtak betartása segíthet ennek elkerülésében. Vigyázzunk, hogy ne jussunk el idáig, hiszen ha izoláltan élünk, nem biztos, hogy lesz, aki észreveszi, és segítséget nyújt.

7. túlevés

Sokan a stresszre, az unalomra, a depresszióra is evéssel reagálnak. Pedig ez tovább fokozza a bezártság kockázatait! Nincs mit tenni: tudatosan, önkontrollal kell szabályoznunk, hogy mennyit és mit eszünk! Segíthet, ha nem a már ismert receptek elkészítésével próbáljuk lekötni magunkat, hanem kihasználjuk az időt kalóriaszegény, egészséges fogások kipróbálására. Talán arra is most van időnk, hogy elkezdjünk táplálkozási naplót vezetni, számoljuk ki, mennyit eszünk ténylegesen. Ráadásul, ha nem kell elmennünk otthonról, más nem visz minket kísértésbe, és 100%-ig biztosan tudhatjuk az ételeink összetételét. Továbbá most jobban tudjuk korrigálni az esetlegesen fellépő teljesítményromlást is. Ha ezt megtesszük, és elkezdjük a vonal alá csökkenteni a napi bevitelt, akkor később könnyebben tudjuk megőrizni az elért eredményt, amikor végre visszatérhetünk a külvilágba!

8. szenvedélybetegségek

Sajnos, a bezártság és stressz nemcsak túlevéshez, hanem még ennél is károsabb szenvedélybetegségekhez is vezethet. Akiknek van erre hajlamuk, könnyebben nyúlhatnak a pohár után, többször gyújthatnak rá, illegális szerekhez fordulhatnak, de megnőhet annak a veszélye is, hogy gyakorlatilag egész nap a neten lógjunk. E káros szenvedélyek ellen nagyon nehéz védekezni, ha már eljutottunk idáig, ezért sokkal könnyebb az első pontokban leírt tanácsok betartásával kivédeni a szenvedélybetegségeket.

Végül, de nem utolsó sorban még egyszer szeretnénk emlékeztetni mindenkit arra, hogy az otthon maradás most saját érdekünk. A szabályokat betartva tegyünk meg mindent a bezártság veszélyeinek kivédése érdekében!