Mi történt januárban, ami ma is meghatározza a gyógyulását?

Január 2.

1929-ben megszületett Lux Elvira szexuálpszichológus, klinikai szakpszichológus, adjunktus, a Magyar Szexológiai Társaság elnöke.

Január 4.

1860-ban Hajdúszoboszlón megszületett Kenézy Gyula, szülész-nőgyógyász. 1885-től debreceni tisztiorvos, 1893-tól kórházi igazgató főorvos. 1896-ban a debreceni bábaképző intézet, később a gyermekmenhely igazgatója. Döntő szerepe volt abban, hogy az 1912-ben törvény határozta meg a a négykarú (hittudományi, jog, bölcsészet, orvosi) egyetem felállítását Debrecenben.1915-től tevékenyen részt vett a debreceni egyetem klinikáinak tervezésében. 1919–20-ban az egyetem rektora. Debrecenben halt meg 1931. november 26-án.

Január 5.

1896-ban jelent meg a bécsi Neue Freie Presse újságban Wilhelm Conrad Röntgen felfedezéséről szóló hír.

Január 6.

1884-ben meghalt Johann Gregor Mendel osztrák biológus, a tudományos örökléstan megalapítója, szudétanémet származású Ágoston-rendi szerzetes. Veteményborsóval végzett keresztezési kísérleteiből megállapította, hogy a tulajdonságok öröklődéséért különböző faktorok, mai szóval gének felelősek. Emlékének tisztelegve tételeit Mendel-szabályoknak nevezték el.

Január 9.

1885-ben megszületett Fekete Sándor orvos, orvostörténész, az orvostudományok doktora. Fekete Sándor 1909-től a II. számú szülészeti klinikán működött. Később a Szövetség utcai Kórház, Poliklinika nőgyógyászat-szülészeti osztályárak vezetője volt. 1922-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett a szülészet és a nőgyógyászat élettana tárgyköréből. 1935-1963 között a Poliklinika igazgatója, 1964-tól nyugdíjba vonulásáig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója volt. A szülés mechanizmusáról, a petefészek működéséről írott tanulmányai és kutatásai új irányt nyitottak a nőgyógyászatban. Orvostörténeti kutatásai során tisztázta Semmelweis szerepét az 1848-as forradalomban és helyét az egyetemes orvostörténelemben.

Január 10.

1890-ben Budapesten meghalt Wágner Dániel vegyész, botanikus, az első magyar gyógyszerészdoktor. 1800-ban született Breznóbányán, és a pesti Tudományegyetemen kapott gyógyszerészi diplomát 1821-ben. 1825-ben Bécsben kémiai doktorátust is szerzett. Ezt követően Pozsonyban gyógyszertárat működtetett, és közben növénytannal is foglalkozott; gyógynövényekről szóló két kötetes könyve 1828– 1829-ben jelent meg. Pesten 1834-ben nyitotta a Magyarország Nádorához címzett patikát. Később, hogy gyári mennyiségben tudja előállítani a vegyi anyagokat, megalapította a Pesti Technikai-Vegyészeti Gyár Részvénytársaságot. Az Rt. többek közt kénsavat, borkősavat, szalmiáksót, foszfort, szódát, és szükség esetén puskaport is gyártott. Wágner tervezetet készített a gyógyszerészképzés megreformálására, továbbá szorgalmazta egy magyar gyógyszerkönyv megjelentetését. Az 1885-ös országos kiállításon gyógyszerészi készítményeivel nagy aranyérmet nyert.

Január 11.

1922-ben először használtak inzulint a cukorbetegség kezelésére Kanadában, a Torontói Központi Kórházban. A már haldokló 14 éves Leonard Thompson kapta a történelem első inzulinkezelését, amely megmentette az életét. Néhány nap múlva elhagyhatta a kórházat, bár tovább is rászorult az injekciókra, de életben maradt.

Január 13.

1870-ben a philadelphiai Germantownban megszületett Ross Granville Harrison amerikai zoológus, az embrionális szövet-átültetés úttörője. Tizenhét évig volt a Yale Egyetem professzora, az Osborn Állattani Laboratórium igazgatója. Ő dolgozta ki az első sikeres állati szövettenyészeteket, és a szervátültetési módszereknek is az egyik úttörője volt. Sejttenyésztési módszere döntő fontosságú biológiai alkalmazások kiindulópontja lett, felhasználták például a rákkutatásban és a gyermekbénulás elleni oltóanyag kifejlesztésében. A szövetdarabkák kimetszésére is feltalált különböző eszközöket, s ez lehetővé tette számára az embriókon végzett szövetátültetések hatásainak vizsgálatát. Harrison kísérletei fényt derítettek a gerincesek aszimmetriájának szabályaira, továbbá bebizonyították, hogy a végtagok az embrió középső sejtrétegéből, a mezodermából fejlődnek ki. A kísérletei teremtették meg számos későbbi, igen hasznos embriológiai kísérlet feltételeit is.

Január 14.

1875-ben megszületett Albert Schweitzer Nobel-békedíjas elzászi orvos, lelkész és orgonaművész. Élete jelentős részét töltötte Afrikában a lambarénéi leprakórház fejlesztésével és igazgatásával, amikor a kórháznak elfogyott a pénze, Schweitzer visszatért Európába orgonaturnét tartani, melynek teljes bevételét a kórházra fordította.

***

1942-ben megszületett Kopp Mária orvos, pszichológus, a pszichológiai tudományok akadémiai doktora. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese, a Semmelweis Egyetem–MTA „Mentális Egészségtudományok” társult kutatócsoportjának vezetője volt. Számos országos reprezentatív felmérést szervezett az egészségi állapot és életminőség pszichoszociális háttértényezőinek vizsgálatára, e témában megjelent kötetei igen figyelemreméltóak. 1982-ben megvédte kandidátusi disszertációját a klinikai orvostudományok területén A vegetatív tünetképződés mechanizmusa a magas vérnyomás betegség és a fiatalkori nyombélfekély korai szakaszában címmel, és a Pszichiátriai Klinikára ment dolgozni, ahol 1984-től a Szociálpszichiátriai és Pszichofiziológiai Laboratóriumot, 1985–1993-ig a Pszichoszomatikus ambulanciát vezette, mint klinikai szakpszichológus. 1993–2007-ig a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatójaként működött. Akadémiai doktoriját a pszichológiai tudományok területén A szorongásos és depressziós tünetegyüttes epidemiológiai, pszichofiziológiai és klinikai összefüggései címmel 1999-ben védte meg.

Január 26.

1907-ben Megszületett Selye János osztrák-magyar származású kanadai belgyógyász, vegyész, stresszkutató. 1936-ban jelent meg az első stresszkutatással foglalkozó tanulmánya a Nature című folyóiratban, amellyel világhírre tett szert.

Január 30.

1983-ban meghalt Kettesy Aladár orvos, szemész, egyetemi tanár. Fő tevékenységi és kutatási területe az optika és a fiziológiai optika volt. Számos műtéti eljárást dolgozott ki, megszerkesztette a pigment-anomaloszkópot és a Kettesy-féle látóélesség meghatározására szolgáló táblát. 1954-56 és 1969-72 között a Magyar Szemorvos Társaság elnöke, 1966-tól a német Leopoldina Akadémia rendes tagja, 1968-tól a Német Szemorvos Társaság tiszteletbeli tagja. Kedvenc területe a szem fénytörése volt, amelyről első könyvét is írta. Foglalkozott a színlátás elméletével, a szemészeti szövettannal és a kancsalsággal.

Január 31.

1886-ban Megszületett Issekutz Béla Kossuth-díjas orvos, gyógyszerkutató. Hazánkban ő indította el a modern gyógyszerkutatást. Könyvet írt a rák kemoterápiájáról. Orvostan- és gyógyszerészhallgatók, gyakorló orvosok ma is használják a Gyógyszerrendelés című kézikönyvét.