Az emberi szervezet egy csodálatos komplex rendszer, melynek működése sok objektíven mérhető, megismerhető tényezőtől függ, de összetettsége miatt még ma sem teljesen kiszámítható. A kiszámíthatatlannak tűnő reakciók, amelyek nem feltétlenül indokolhatók genetikai, környezeti, életmódbeli magyarázatokkal, sokszor összefüggenek a stresszel és az adott személy stresszre adott válaszával.

A stressz egy élő szervezet válasza egy bármilyen természetű megterhelésre, amit számos dolog kiválthat. Ezeket a kiváltó okokat stresszornak nevezzük, melynek legősibb formája a veszély, de ilyen lehet az erőfeszítés, a megfeszített figyelem, a fájdalom, a betegség, a kudarc, az öröm vagy akár a sikerélmény is. A stressz az élet szükségszerű velejárója, még alvás közben is létezik, a stressz-mentes állapot gyakorlatilag a halállal lenne egyenlő. Vagyis nemcsak a rossz, hanem kellemes élmények, történések is nagyon hasonló élettani / biokémiai változásokat okozhatnak: például idegfeszültséget, gyors szívműködést, vérnyomás- és vércukorszint-emelkedést.

Stressz során a szervezetünkben lejátszódó vészreakció segít a káros hatások leküzdésében, a körülményekhez való alkalmazkodásban. Ebben két mellékvese által termelt hormon kap nagy szerepet. A mellékvese velőállományából adrenalin, a kéregből kortizol szabadul fel stressz hatására. E két hormon összehangolt működésének köszönhetően tudunk a stresszhelyzetre a legjobb választ adni.

Az adrenalin, vagy más néven epinefrin egy ingerületvivő anyag. Egyszerre szűkíti a vesék, a lép, a bélcsatorna, a bőr, és tágítja az agy, a máj, a szív és a vázizmok ereit. Növeli a glükóz felhasználását, így emeli a vércukorszintet. Megemeli a vérnyomást és fokozza a szívműködést. A tüdő erei is kitágulnak, így több oxigén kerül az agyba, emiatt az éberség fokozódik. A pupilla is kitágul, a szervezet készenléti állapotba kerül.

Amikor az adrenalin szintje csökkenni kezd, elkezdődik a stresszválasz második szakasza. Ha az agy még mindig veszélyt észlel, a mellékvese megkezdi a kortizol termelését, ami tartósabban tudja fenntartani a szervezet készenléti állapotát. Ugyanis a kortizol aktiválja a szervezet energiaforrásait. A magas kortizolszint mellett a szervezetünk tulajdonképpen prioritást állít fel az energiafelhasználásban: a stresszhelyzetekben kevésbé fontos szerveket és működési mechanizmusokat nem látja el energiával.

Ugyanakkor minket szerencsére már csak ritkán fenyegetnek életünkre törő veszélyek, mi sokkal inkább szociális helyzetekben, a felénk irányuló elvárásokkal kapcsolatban élünk meg „veszélyhelyzeteket”. Ilyenek lehetnek a munkahelyi bizonytalanság, társadalmunk kiszámíthatatlansága, ha elbizonytalanodunk értékeinkben, önmagunkban, ha úgy érezzük, nem felelünk meg az elvárásoknak, lemaradtunk, elbuktunk. A családi, baráti, szerelmi kapcsolatokban megélt tartós konfliktusok is ugyanolyan nyomást helyeznek ránk, mint a létünket fenyegető veszélyek.

Az állati vagy ősi és az emberi, civilizációs stresszhelyzetek között két lényeges különbség van. Egyrészt a civilizációs stressz nagyon gyakran tartós, és sokkal kevésbé megfogható, vagyis sokkal nehezebb rá adekvát választ adni, sokkal inkább érezzük magunkat sarokba szorítva. Emellett csak ritkán van szükség ténylegesen fizikai támadással vagy a meneküléssel válaszolni ezekre a helyzetekre, vagyis az automatikusan mozgósított energiát nem használjuk fel: a zsírok, szénhidrátok és összecsapódott vérlemezkék lerakódhatnak az erek falában. Ezért fontos, hogy rendszeresen mozogjunk, amelynek következtében felhasználhatjuk a stresszreakció során mozgósított energiát.

A szervezet alacsony magnéziumszintje is növelheti a stresszt

A szervezetben található ásványi anyagok számos biokémiai folyamatban vesznek részt, melyek ezen ásványi anyagok hiányában egyáltalán nem, vagy csak rosszul játszódnak le. A magnézium - sokoldalú élettani hatásai mellett - a stresszre adott reakcióban is szerepet játszik.

A magnézium megfelelő szintje szabályozza az adrenalin felszabadulását, nem engedi, hogy túl sok szabaduljon fel. Vagyis a normális működéshez való gyorsabb visszatérést és a kóros kilengést akadályozza meg. E mellett az izmok elernyedéséhez is magnéziumra van szükség, tehát hozzájárul szívünk megpihenéséhez és a helyes szívritmus beállításához is, valamint a stressz miatt megfeszülő vázizmok ellazulásához.

Ráadásul az ok-okozat egymásra rakódik, és egyfajta ördögi körként működik! Magnéziumhiányban a stressz reakció erősebb lesz, és könnyebben állandósul. Ugyanakkor  stresszhelyzetben intenzívebben éljük fel magnéziumkészletünket: tehát amíg stresszben vagyunk, több magnéziumot ürítünk. Vagyis, ha eleve alacsony volt a magnéziumszintünk, és a stresszes állapot miatt több magnéziumot  veszítünk, a következő stresszhelyzetre még rosszabbul fogunk reagálni. Erre pedig csakis a megfelelő mennyiségű magnézium-bevitel lehet a megoldás.

Hirdetés

Ha egy rövid, jól körülírható, megfogható stresszhelyzetbe kerülünk, például elveszítjük a csomagunkat egy utazás során, a vészhelyzet elhárítása után azonnal bekapcsol a pihenésért és az emésztésért felelős paraszimpatikus idegrendszer, és ellensúlyozza a korábbi kortizolválaszt. Ha azonban a stresszhelyzet hosszabb ideig folyamatosan fennáll, vagy nagyon gyakran ismétlődik, nincs idő a pihenésre, a kortizoltermelés folyamatos. Ez pedig számos egészségre káros hatással jár.

1. A folyamatosan magas kortizolszint gyulladást válthat ki, amely lefoglalja az immunrendszert, nem tud hatékonyan fellépni az esetleges betolakodókkal szemben, és a védekezésben szerepet játszó T-sejtek működését is megzavarhatja.
2. Megzavarja a hasnyálmirigy inzulintermelését. A kortizol ugyanis csökkenti az inzulin hatását, vagyis a stresszhelyzet leküzdésére átmeneti inzulinrezisztenciát hoz létre, hogy a sejtek ne tudják felvenni a vérben keringő cukrot. De ha nem szűnik meg a stressz, a vércukor folyamatosan magas lesz, és ennek csökkentésére növekszik az inzulintermelés. Így idővel az inzulintermelő szigetsejtek kimerülnek. Vagyis a stressz növeli a cukorbetegség kialakulásának kockázatát, és rontja a cukorbetegek állapotát is, mivel nehezebbé teszi a vércukorszint normálértékének fenntartását.
3. A folyamatos igénybevétel miatt a mellékvese tartalékai kimerülnek. Az egyensúly felborulását kezdetben magasabb kortizolszint jelzi, hiszen a folytonos stressz ellen a szervezet igyekszik felvenni a harcot, de a túlhajszolt mellékvese idővel képtelen lesz kielégíteni a szervezet megnövekedett kortizol szükségletét. A kortizolhiány tünete a fáradtság. Az érintettek reggel nehezen ébrednek, napközben is nyomottabbak, lehangoltabbak lehetnek. Romlik a stressztűrő képességük, szorongás, ingerlékenység, alvászavarok jelentkezhetnek.
4. A kortizolhiány hatással lehet az egész hormonrendszerre: például pajzsmirigy alulműködéshez vezethet, és akadályozza a teherbeesést is. A megtermékenyített petesejt beágyazódását a progeszteron hormon biztosítja, melynek termelését szintén gátolja a kortizolhiány. Továbbá a csontritkulás kockázatát is növeli a nőknél, ugyancsak a progeszteronra való hatása miatt.
5. A stressz hatására a gyomorban és nyombélben vérző fekélyek alakulnak ki, melyet a dopamin segítségével, vagyis örömteli pillanatok megélésével előzhetünk meg.
6. A folytonosan magas vérnyomástól az erek fala elveszti rugalmasságát, ami tovább növeli a vérnyomást.
7. A stressz miatt állandóan megfeszített izmokat nehezebb ellazítani, a pihenés, még az alvás során se lesz teljes. És a rossz alvás is hozzájárul az immunrendszer gyengüléséhez, hiszen ez leginkább a lassú hullámú alvás idején dolgozik.

Ugyanakkor a stressz nem feltétlenül ártalmas: az eustressz, vagyis a „jó” stressz erősítő hatással bír. Jellemzője, hogy a megterhelés megoldhatónak, leküzdhetőnek tűnik. A distressz, vagyis a „rossz” stressz esetében pedig nagyon fenyegetőnek éljük meg a helyzetet, teljesen kibillenünk egyensúlyunkból, a helyzet kimenetelét nem tudjuk megjósolni, úgy érezzük, nem vagyunk képesek befolyásolni. Állatkísérletekkel bizonyították, hogy ha a kísérleti alany el tudta hárítani stressz kiváltó okát, egészséges maradt, ha nem, neurotikus lett, megbetegedett.

A genetikai adottságokon, az életmódon és a környezeti tényezőkön túl egészségünk függ a személyiségünktől, korábbi tapasztalatainktól, élményeinktől is, amelyek stressztűrő és -védő képességünk alapját képezik. De attól is, hogy mennyire ismerjük lelki egyensúlyunkat és ezen keresztül mennyire ismerjük fel az egészségünket fenyegető veszélyeket, és megtanulunk-e számunkra helyes választ adni ezekre. Selye János, a magyar-osztrák származású stresszkutató szerint, ugyanis elsősorban tőlünk függ, hogy az élet kihívásai a legjobbat hozzák ki belőlünk vagy rombolnak bennünket.