Hogyan függnek össze a gerinckörnyéki panaszok és az idegkárosodás? Jó kérdés! Ahogy az is, honnan tudhatja a beteg, mikor melyikkel áll szemben?

Sajnos, az emberek nagy többségével előfordul, hogy megfájdul a dereka, nyaka, válla, háta. És azok a szerencsések, akik pontosan meg tudják mondani, mikor húzták, rántották, ütötték meg a kritikus területet! Ugyanis, ha megfelelően kezelik a sérülést, a kisebb súlyosságú balesetek jó eséllyel néhány napon vagy héten belül elmúlnak. Ezek a problémák jellemzően sport, intenzív mozgás, hirtelen és sokszor meggondolatlan terhelés - például „csináld magad” építkezések, lelkes barkácsolás vagy hobbikertészkedés – miatt alakulnak ki. A gyógyítás legjobb módszere a pihenés, és amennyiben a fájdalom nem erősödik, a gyengéd átmozgatás, gyógytorna. Megelőzésük pedig az alapos bemelegítés és a rendszeres, az erőnlétnek megfelelő edzés.

Akik azonban szerencsétlenebbek, nem is feltétlenül tudják, hogy mi okozza a fájdalmat, és sokszor még az orvosi utasítások pontos betartása, gyógytorna és gyógyszeres kezelések ellenére sem múlik el teljesen, vagy időszakosan visszatér. Az ilyen krónikus panaszok hátterében sok minden állhat: a rossz tartás vagy túlsúly következtében kialakuló porckorong vagy csigolya elváltozások, kopások, gerincsérv, fertőzések, gyulladások, rendszeresen ismételt mozdulatok.

Az így kialakuló fizikai, vagyis a szöveteket érintő elváltozások nyomhatják, károsíthatják az idegeket is. Az is elfordulhat, hogy maguk az idegek károsodnak szervi elváltozás nélkül, sőt a fájdalom lehet kevert eredetű is: egyszerre állhat szöveti sérülés és neuropátia (idegkárosodás) is a háttérben.

Az idegek károsodása abból is sejthető, hogy a fájdalom nem reagál a kezelésre. Az idegrostok az érzékelt jelenségekről például a sérülésekről üzeneteket szállítanak az agynak, de ha károsodtak, akkor úgy is érezhet a beteg fájdalmat, ha nincs valódi sérülése vagy a szöveti elváltozás valójában már meggyógyult. A fals, ok nélküli fájdalom vagy a nem múló fájdalom tehát neuropátiára utalhat.

A gerinc környékén kialakuló „idegbecsípődések” – valójában a csontok vagy porckorongok nyomnak bizonyos idegeket – eleinte az adott területen okoznak fájdalmat, de a panasz fokozatosan kiterjedhet, távolabbi testrészekre is kisugározhat, hiszen a gerincből induló idegpályák egészen a végtagok végéig futnak le. Így aztán az érzékelés és a mozgás képessége csökkenhet a kar és a kéz izmaiban is. Reflexromlás következhet be, elgyengülhetnek az izmok, ügyetlenné válhat a kéz.

Hirdetés

Ugyan nem könnyű a neuropátiás fájdalmat biztosan felismerni, de van néhány jellegzetessége: gyakran bizsergő, zsibbadás-, áramütésszerű, szúró, égő, nyilalló, hasogató érzés. Bizonyos fajta neuropátiánál a beteg nehezen viseli a szövetek érintését, a hideget, a meleget erősebbnek érezheti a ténylegesnél. Sokszor éppen nyugalmi helyzetben, éjjel jelentkezik. Ugyanakkor megnehezíti a diagnózist, hogy nemcsak ok nélküli fájdalom, de érzéskiesés is kialakulhat a neuropátia következtében: tehát lehet, hogy a valódi sérüléseket nem veszi észre, nem érzi a beteg.

Szerencsére a neuropátia kialakulása lassú folyamat, vagyis ha idejekorán észreveszik, hogy nem egyszerűen egy mozgásszervi elváltozás váltja ki a fájdalmat, hanem már az idegbántalom is megjelent a háttérben, akkor még vissza lehet fordítani az előrehaladását. Ha azonban késik a diagnózis, a kialakult neuropátia folyamata már nem fordítható vissza, legfeljebb súlyosbodása lassítható fájdalomcsillapítással kombinálva.

Szerencsés esetben a mozgásszervi kiváltó okkal egyidőben fény derül a neuropátiára is, és egyszerre kezelik a szervi panaszt tartásjavítással, fogyókúrával, kíméletes és célzott gyógytornával, valamint a neuropátiát és a fájdalmat is.