Ahhoz, hogy szabadon és élvezettel mozogjunk edzett, de egyben ellazulásra képes izmokra, jó állapotú ízületekre, és egészséges idegekre is szükségünk van. Az izomfájdalomnak ugyanakkor számtalan fajtája és oka lehet, ezért csak a többi tünet figyelembevételével lehet pontosan meghatározni a háttérben rejlő esetleges betegséget.

Felvillantunk a lehetséges okok közül néhányat:

• egyszerűen csak megerőltettük az izmot, és „izomlázunk” van,
• ásványianyag-hiány, például magnézium- vagy kalciumhiány következtében alakulnak ki a görcsök,
• megsérültünk, mikroszakadások keletkeztek az izomban, melyeket gyulladás, duzzanat, véraláfutás, kipirosodás, melegérzet kísér,
• érszűkület okoz az izomban is tünetet,
• vírusfertőzés tünetét tapasztaljuk,
• pajzsmirigy-alulműködésünk van,
• autoimmun betegségünk vagy Lyme-kórunk van,
• szedett gyógyszereink mellékhatásaként alakult ki,
• mozgásszervi megbetegedések okozzák az izomfájdalmat,
• idegkárosodásunk van.

Elképzelhető, hogy izmaink „túlteljesítenek”, folyamatosan feszesek, merevek. Lehet, hogy rossz az izomzat keringése, anyagcseréje, ezért a környező izmok munkába lépnek és kompenzálnak. Az izomgörcs oka gyakran az ásványi anyagok egyensúlyának felborulása, a szervezet túl kevés káliumhoz, magnéziumhoz, kalciumhoz, D-vitaminhoz jut. A normális izomműködés csak a feszesség feloldása utána érhető el.

A nem múló vagy rendszeresen visszatérő izomfeszülést a szervezet okkal hozza létre, és az leggyakrabban egy másik terület problémájára utal, amit a test kompenzál. Ilyenkor nem elég megnyújtani a feszes izmot, hanem meg kell találni azt a problémát, amit kompenzálunk, és azt a területet kell megerősíteni, gyógyítani.

A mozgásszervi eredetű, gerincet érintő elváltozásoknak gyakori tünete az izmokban jelentkező fájdalom és feszülés. A perifériás idegek a gerincvelőből kilépve csontjaink, szöveteink között haladnak, a sokszor szűk csatornákban az inakkal, erekkel osztozva, míg eljutnak a végtagokhoz. Sokszor nyomhatja valami idegeket, becsípődhetnek, letapadhatnak. Ezeken a területeken oxigénhiányos állapot, fájdalom, gyulladás, duzzanat alakulhat ki. A gyulladás után hegek maradnak, ami fokozza a letapadás veszélyét, így egyre tovább romlik a helyzet.

Mivel a gerinc bármelyik szakasza megbetegedhet, az izomfájdalom is nagy területen jelentkezhet. A fájdalom miatt a beteg megpróbálja kímélni a kritikus részt, amitől azonban általában fokozódik a merevség, a feszülés, és ez súlyosbítja az eredeti problémát. Az óvatos, gyengéd mozgás csillapíthatja a fájdalmat, és korrigálhatja a kiváltó okot is.

A gerincet érintő izomfájdalomra jellemző, hogy terhelésre jelentkezik, vagy erősödik, és pihenésre csökken. A fájdalom mellett feszülés, görcs kíséri, melynek következtében az érintett gerincszakasz mozgása beszűkül, a beteg tartása a fájdalom elkerülése miatt merevvé válhat.

Az izmok túlfeszítése, állandó tónusban tartása más okból, például stressz miatt is kialakulhat, de ez éppen úgy fájdalomhoz vezet, mintha mozgásszervi gyökere lenne a problémának. Sőt a rossz izomegyensúly – például, amikor túl erős a mellizomzat, de gyenge a hátizom – is az izmok túlterheléséhez vezethet.

A neuropátia és izomfájdalom

A neuropátia az idegek károsodását jelenti, amely akkor is kialakulhat, ha egy porckorong nyomja valamelyik ideget, de akár anyagcsere-zavar, B-vitamin hiány is kiválthatja. Ha nyomás alakul ki az idegeken a nyak vagy a váll területén, a karunkban fogjuk érezni a tüneteket. Eleinte csak bizsergést, zsibbadást, de később az izmokat is érinteni fogja, a kéz és alkar izmai elgyengülnek, a végtag ügyetlenné válik.

Ideg károsodás a tünete lehet a zsibbadás, a fájdalom, az izomgyengeség, az érzészavar, az érzéskiesés és az izomgörcsök. Bár a kiváltó okok között is lehetnek mozgásszervi elváltozások: rossz tartás, feszes izomzat, de az idegsérülések tovább is fokozhatják a mozgásszervi panaszokat.

Hirdetés

Ugyanez a végkifejlet akkor is, ha nem mozgásszervi elváltozás, hanem például valamilyen anyagcsere-zavar okozza az idegkárosodást. Először zsibbadás, bizsergés jelentkezik, de később a végtagok izmai is sorvadni kezdenek, ügyetlenné válnak. Vagyis bármilyen okból alakul ki a neuropátia, az idegkárosodás, ugyanoda – az izmok károsodásához is – vezethet.

Érdemes tehát nehezen kezelhető, elhúzódó fájdalom esetén idegi eredetű panaszokra is gondolni, hiszen a neuropátia relatíve lassan, évek alatt fejlődik ki teljesen, de ha idejében felfedezik, és kezelni kezdik, visszafordítható a folyamat. Ehhez egyrészt meg kell szüntetni az idegkárosodás kiváltó okát, például, ha valami nyomást gyakorol az idegre, akkor a tartás javításal, az elváltozás kezelése vagy az anyagcsere beállítása jön szóba. Másrészt érdemes lehet célzott gyógyszeres kezelést is alkalmazni az idegek védelmére. Az is igaz, hogy ha sokáig várunk az idegek regenerálásával, a fájdalom tovább erősödhet, és később már nem lehet visszafordítani az ideg károsodás folyamatát.

A neuropátiás fájdalom számos különböző formában megnyilvánulhat, ezért sokszor nehéz műszeres vizsgálatok nélkül diagnosztizálni. Érezhet a beteg bizsergést, zsibbadást, szúró, égető, nyilalló, hasogató, áramütésszerű fájdalmat. Ha túlérzékeny lesz valaki a meleg vagy hideg vízre, a takaró, az ágynemű érintésére, érdemes neuropátiára gyanakodni, bár ez leginkább a perifériás idegbántalomnál jellemző, különösen, ha éjjel jelentkeznek a panaszok. Nehezíti a helyzetet, hogy nemcsak kínzó fájdalom, de akár érzéskiesés is lehet a neuropátia tünete. Ezért érdemes műszeres diagnosztikával ellenőrizni a neuropátia kialakulását.