Oltások terítéken – működésük, fajtáik, előnyeik, veszélyeik

oltas_vakcina.jpg

2020 előtt többségünk egyáltalán nem gondolkodott el az oltások jelentőségén. A civilizált világ nagy részének természetes volt, hogy gyermekeinket meghatározott rendben beoltják, ahogy az is, hogy egy egzotikus ország meglátogatása előtt mi is beoltatjuk magunkat az ott előforduló fertőző betegségekkel szemben.

Tavaly azonban a koronavírus járvány egy csapásra előtérbe tolta az oltásokkal kapcsolatos kérdéseket. Hogy működnek az oltások? Mennyire hatásosak? Mennyire biztonságosak? Veszélyt jelentenek-e bizonyos emberekre – például valamilyen krónikus betegségben szenvedőkre, allergiásokra, terhesekre. A félelmek, szorongások csökkentésére a legjobb, ha felfrissítjük tudásunkat!

Hogy működnek a védőoltások?

A védőoltások a szervezet védelmi rendszerének működését használják ki a mesterséges immunizációhoz. Ugyanis, ha valaki elkap egy fertőző betegséget, amelyet baktérium vagy vírus terjeszt, és meggyógyul belőle, akkor szervezetében egy bizonyos ideig védettség alakul ki ezzel szemben. Szervezetünk „emlékszik” arra a kórokozóra, amellyel már találkozott, és ha ismét megfertőződünk, azonnal reagálni tudunk a megfelelő ellenanyaggal. Ha azonban egy kórokozó teljesen ismeretlen, akkor a szervezet keresi a megoldást, hogy hogyan pusztíthatná el, de amíg megtalálja, vagyis hatásos lesz a védekezés, a támadó elszaporodik, ami súlyos betegséghez vezethet.

Ezért az oltások célja, hogy a szervezetet megismertessék a lehetséges támadóval, de úgy, hogy az ne legyen képes betegséget okozni. Például az igazi kórokozónál gyengébb (legyengített) vagy „elölt” vírust vagy baktériumot juttatnak a szervezetbe. Ez nem elég erős ahhoz, hogy megbetegítsen minket, de az immunrendszerünk mégis megismeri, betolakodóként azonosítja, és ellenanyagot termel ellene. Így amikor az igazi baktériummal vagy vírussal találkozunk, akkor azonnal el tudjuk kezdeni az ellenanyagok létrehozását a szükséges mennyiségben, vagyis a kórokozó nem tud elszaporodni testünkben.

A modern vakcinák még ennél is biztonságosabbak: nem legyengített kórokozót tartalmaznak, csak ezeknek egy – betegséget okozni nem képes, de az immunválasz kiváltását mégis előidéző – részét, vagy csak egy kis információtartalmát.

Mi az a nyájimmunitás?

Ha egy olyan fertőzés terjedni kezd, ami ellen a közösség tagjai védtelenek (eddig még nem kapták el korábban ezt a fertőzést, és nem is oltották még be őket), akkor szinte minden ember megfertőződhet. Ha e közösség nagy része már túl esett a betegségen, akkor a járvány magától csillapodhat, vagy megszűnhet, mert egyre csökken az esély, hogy egy fertőzött egy védtelen emberrel találkozzon. Ezzel azonban az a baj, hogy amikor tombol a járvány, egyszerre nagyon sok a beteg, ellátásuk egyre romlik, egyre nagyobb veszélyben leszünk. Ezt a válságos helyzetet meg lehet előzni az oltásokkal, hiszen, ha a közösség tagjai nagy arányban be vannak oltva, akkor ugyanúgy nincs kinek átadni a betegséget, mintha mindenki átesett volna a betegségen, de az immunitás megszerzése sem jár kockázattal.

A nyájimmunitás tehát az az állapot, amikor a fertőzéssel szemben védett emberek többségben vannak egy közösségen belül, így, ha be is kerül a korokozó, nem tud terjedni, nem alakul ki járvány.

Milyen fajta oltásokat ismerünk?

Az első „oltásszerű” megelőzési módszert Közép-Ázsiában a X-XI. században alkalmazták a feketehimlő megelőzésére. A betegektől származó váladékot az egészségesek belélegezték, vagy a bőrükön ejtett kis sebbe dörzsölték. Európában ez utóbbi gyakorlat terjedt el, először 1721-ben Angliában használták.

Az első igazi vakcinációt Edward Jennernek köszönhetjük, aki 1798-ban vette észre, hogy az enyhe betegséget okozó tehénhimlőn átesett tehenésznők nem betegszenek meg feketehimlőben. Így aztán egy – a kísérletre vállalkozó – fiúnak beadta a Blossom (Virág) nevű tehén himlőváladékát, azaz tehénhimlővel fertőzte meg. A fiú szerencsésen átesett a betegségen, és ezután védetté vált a fekete himlő ellen is. Ezzel kezdődött meg a feketehimlő elleni hatékony küzdelem, amelynek köszönhetően mára ez a betegség teljesen el is tűnt.

Az első oltás óta eltelt 222 év alatt nagyon sokat fejlődött az oltásokkal kapcsolatos tudás és gyakorlat, ma már számos más típusú vakcinát használnak fertőző betegségek megelőzésére.

A modern vakcinák már nem legyengített vagy elölt kórokozót tartalmaznak, hanem csak valamely részüket vagy az immunrendszer válaszát kiváltó genetikai üzenetet.

Ilyen elven működnek például a vektorvakcinák. Esetükben egy mikróbába – például az adenovírusba – beültetik a megelőzni kívánt kórokozónak azt az egy-két génjét, amelyek lényegesek az immunrendszer hatékony védekezése szempontjából. Ilyen gyakori hordozó mikróba az adenovírus egy ártalmatlan formája.

Az egyik legújabb típusú oltás az mRNS vagy más néven messenger vakcina, melyek kórokozót egyáltalán nem, csak azokkal kapcsolatos genetikai információt tartalmaznak. Lényegük, hogy a beoltott szervezetének sejtjeit utasítják arra, hogy a kórokozó bizonyos tulajdonságait hordozó sejteket állítsanak elő. Ezeket a sejteket azonosítja a szervezet betolakodóként, és ellenanyagot gyárt a védekezéshez. Vagyis anélkül, hogy a valódi kórokozóval találkozott volna a szervezet, felkészülhet a védekezésre. 

Milyen lenne az ideális oltóanyag?

  • hatékony
  • gyorsan kialakul a védettség
  • egész életre szóló védettséget ad
  • véd az adott kórokozó összes variánsa ellen
  • megelőzi a fertőzés átadását is
  • minél szélesebb körben adható és hatékony: csecsemőknél és időseknél is
  • egyszeri oltás után is hosszantartó védelmet biztosít
  • nem szükséges injekcióval beadni
  • olcsó
  • nem igényel extrém tárolást
  • biztonságos
  • a mellékhatás nem gyakori és nem kockázatosabb, mint a megelőzni kívánt betegség

Kell-e félnünk az oltásoktól?

A fentiek alapján egyre kevésbé. Hiszen a kutatók azon dolgoznak, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék az oltások kockázatait, és a lehető leghatékonyabbá fejlesszék őket. Még a napjainkban rohamtempóban lezajlott fejlesztés során is azt tartották szem előtt, hogy biztonságos és hatékony oltóanyagokat fejlesszenek. Ezeket több körben tesztelik, és még a tömeges használat során is folyamatosan gyűjtik a visszajelzéseket. Ezek fényében folyamatosan mérlegelik az adott oltóanyag előnyeit és veszélyeit.

Érdemes a sajtóban megjelenő, sokszor egyoldalúan tálalt, szenzációhajhász módon megfogalmazott híreket fenntartással kezelni. És mielőtt ezek alapján döntünk, fontos racionálisan mérlegelni az egyedi esetekről szóló híreket. Az persze fontos, hogy minden hír kerüljön nyilvánosságra, minden nem várt következményt vizsgáljanak ki, de mindig érdemes az összképet nézni, hiszen a véletleneket így tudjuk elválasztani a tendenciáktól.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://meggyogyulnek.blog.hu/api/trackback/id/tr916484042

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása