Jó hír Önnek: Bár azt nem állíthatjuk, hogy nincs tennivalója, de semmivel sem kell többet vagy kevesebbet tennie hozzátartozója érdekében, mint amennyit saját teste is megköszönne. Az emberi szervezetet tekinthetjük egy olyan rendszernek, amely számára fontos, hogy az energiát adó táplálék beadagolása élvezetet is nyújtson, de ha nem vesszük figyelembe, hogy milyen üzemanyaggal működik ez a gépezet, akkor annak idővel meglesznek a következményei. Konkrétan kimondva, a cukor elhagyása vagy lecserélése valamilyen ízlés szerint bevált édesítőszerre, vagy a fehér finomliszt helyettesítése teljes kiőrlésű liszttel nem 20. századi flancolás.

Ha elfogadja ezt és cukorbeteg hozzátartozójával együtt csap bele abba a kalandba, hogy újra kipróbálják milyen is a natúr joghurt íze a túlcukrozott helyett, vagy együtt fedezik fel a tea saját aromáját, akkor Ön máris betartja az egyik fő szabályt: nem érezteti a hozzátartozójával, hogy terhet jelent a betegségével.

1. 

Vegyük a legegyszerűbb helyzetet. Hozzátartozója tisztában van állapotával, betartja a szabályokat. Önnek csupán annyi lesz a dolga, hogy nem csábítja el. Ha a cukorbeteg hozzátartozó egy hős és ünnepi alkalmakkor is fegyelmezett, akkor ne biztassa, hogy „most az egyszer ehetsz egy szelet süteményt, és úgyis csak egy pici cukor van benne”. Ha azonban hősünk inogna meg olykor-olykor, és nagy ünnepekkor mégis elcsábulna, akkor pedig nyugtassuk meg: lelkiismeret-furdalásra sincs semmi szükség. Ezt azonban tényleg csak azok tehetik meg, akik értik, hogy az ünnep előtt áll egy jelző: NAGY. Ugyan minden héten lenne alkalom az ünneplésre, de ennél mindenképpen legyünk szigorúbbak! Milyen nagy ünnep lesz majd, ha jók lesznek a 3 hónapos cukor értékek, és a szövődmények sem jelentkeznek!

2.

Ha kedves ismerősünk, rokonunk nem ilyen tudatos, hanem inkább segítségre szorul, mert nem megy neki a számolás, nézzük meg, hol akad el. Akár már vásárláskor is segíthetünk a helyes alapanyagokat kiválasztani. Például egy kissé túlsúlyos cukorbetegnek ajánlott lenne fogynia az állapotjavulás érdekében, de lehet, hogy 20%-os tejföl helyett még sosem emelt le a hűtőpolcról 12%-osat.

Az idősebbek számára gyakran már a modern és reformnak hitt ételek nevei is riasztóak. Megoldás lehet, hogy nem kötjük az orrukra, hogy éppen reform receptet készítünk. Ki tudja, észre veszik-e, hogy a sütemény fehér liszt mellett teljes kiőrlésű lisztet is tartalmaz, vagy a túrókrémbe cukor helyett édesítőszer csöppent. (Édesanyám az 50% fehér-50% teljes kiőrlésű liszttel készült meggyes pitén semmit nem vett észre. Az is igaz, hogy nem is éles érzékű cukrászmester, csak csillapíthatatlanul édesszájú. : )) Egy bizonyos kor után a megrögzött szokások alapvetőek, ezeket nem szabad túlzottan feszegetni, mert azt az életminőség romlásaként élhetik meg, és ezzel nem nyerhetünk csatát.

A tévhiteket, városi legendákat úgy kell helyre tenni, hogy ne a beteggel éreztessük azt, hogy benne van a hiba, a megtévesztő információkat minősítsük mindig.

3.

Abban az esetben, amikor a hozzátartozó teljes mértékben ránk hagyatkozik, nincs mese, nekünk is részt kell vennünk oktatáson, meg kell tanulnunk számolni (mármint a szénhidrátokat). Ne essen kétségbe! Egy kis idő, egy kis konyhai mérleg, és rutinos róka lesz Önből. Némi gyakorlás után ránézésre is menni fog az ételek és mennyiségeiknek megítélése, és kisvártatva a számolásról is megfeledkezhet majd.

Ráadásul nincs egyedül a nagy feladattal! Hozzátartozója kezelőorvosának segítségével keressen fel egy dietetikust, szakasszisztenst, aki birtokában van a hasznos praktikáknak, segít megbízható irodalmat és hiteles weboldalakat ajánlani. Megéri az idő- és energia-befektetés, ebben biztos lehet.

Nagy segítség lehet az ételszállíttatás olyan konyháról, ahol adott CH (szénhidrát) mennyiségnek megfelelően készítik az ételt. Ennek megtalálásában is segítség lehet a dietetikus. Ez lehet akár független ételkészítő cég, vagy akár kórház, idősek otthona. Az ilyen intézmények gyakran házhozszállítást is szerveznek. Eleinte érdemes befizetni, mert az ott látott példák és adagnagyságok átültethetők később az otthoni gyakorlatra.

A nyugdíjasok anyagi kifogásait nem szabad elfogadni, és nem szabad megengedni a diéta feladását! Ugyanis nem akkor szabályos az életmód, ha wellness kenyeret vásárolnak, és cukormentes desszerteket fogyasztanak, hanem, ha az azonos napszakban lévő étkezések során azonos mennyiségű szénhidrátot visz be a szervezetébe a beteg, és ahhoz az orvos által elrendelt antidiabetikumot juttatja be a szervezetébe. Ha emellett még sportol is, ügyesebb és pénzkímélőbb a manőver, mint azt eddig hitetlenkedve gondolta volna.

Ha van közeli hozzátartozónk, barátunk, aki cukorbeteg, legyen nálunk is mindig szőlőcukor, vagy egy kis üveg 100%-os gyümölcslé, ki tudja, nekünk is jól jöhet, de akár munkahelyen is előfordulhat olyan hirtelen helyzet, amikor Ön lehet a segítség.

4.

Közösség, sorstársak: segítsünk betegklubot keresni az érintetteknek, de ne olyan célzattal, hogy azt éreztessük, hogy le akarjuk passzolni, ezért, mint extra lehetőséget ajánljuk ezt fel.

A találkozásokat, programokat, beszélgetést kössük egybe sétával, így elkerülhetjük azt is, hogy asztalnál ülve rágcsálnivalók kísértésének legyünk kitéve. Egy 20 perces séta még plusz szénhidrát bevitelt sem igényel. Az együtt sportolás fizikailag és emocionálisan is erősíti a társakat.

Lehet közös program is az együtt sütés-főzés, egymást tanítgatva. Szerető, elfogadó társaságban új ízek kipróbálására is mindig nagyobb a hajlandóság.

Mindezek, a cukorbeteg helyzetének megértése és elfogadtatása lehet a mi fő feladatunk, ugyanis előfordulhat, hogy az orvosoknak a túlterheltség miatt nincs alkalmuk a betegek személyre szabott élettani igényei mellett a lelki és szociális problémáik megoldására is.