Gyakori tévhit, hogy a depresszió nem betegség, csak „jellemgyengeség”, hogy pihenéssel, környezetváltozással gyógyítható, hogy elég a „kiváltó okot” (és itt nem a felborult biológiai-kémiai folyamatokra gondolnak) megszüntetni, hogy az antidepresszánsok veszélyesek, függőséget okoznak. „Szedd össze magad!” „Miért nem látod, hogy mennyi jó dolog vesz körül?” „Magad helyett foglalkozz a többiekkel, uralkodj magadon a kedvükért!” – mondogatják. Tényleg csak önuralom kell a depresszió legyőzéséhez?

Először is mi a depresszió? Hogy tudjuk megkülönböztetni az egészséges szomorúságtól? Ugyanaz, mint a szorongás, vagy van különbség? Amikor azt mondjuk, hogy depressziósnak érezzük magunkat, sok esetben valójában szomorúak vagyunk, vagy lehangolttá válunk valamilyen gond, probléma miatt, de ez nem jelenti azt, hogy depressziósok vagyunk. Az adott életeseményekre válaszként kialakult pszichés megterheléssel ellentétben a pszichés megbetegedések – például a depresszió – sokszor elfogadható, látható kiváltó ok nélkül jelentkeznek, ráadásul súlyosabbak és hosszabb ideig tartanak, mint a szomorúság. Abban az esetben, amikor egy probléma oka világos, és az ember meg tudja oldani, vagy el tudja fogadni a megoldhatatlan helyzetet, ettől a lehangoltság enyhülhet, ilyenkor nem beszélünk betegségről. Ha azonban két hétnél hosszabb ideig változatlanul áll fenn ez az állapot, akkor már nem árt orvos segítségével kizárni vagy megerősíteni a depresszió gyanúját. 

A depresszió a hangulatzavarok közé tartozó – viszonylag gyakori – betegség, hazánkban a felnőttek több mint 20%-a átél élete folyamán legalább egy depressziós epizódot, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint jelenleg a negyedik leggyakrabban tartós munkaképtelenséget okozó betegség. A betegséget egyébként már az ókorban is leírták, bár ”járványszerűvé” csak a modern korban vált. 

A depresszió kialakulásában három tényező játszik szerepet: 

• genetikai hajlam
• traumák
• stressz

Az első azt jelenti, hogy a depressziós betegek agyában felborul az idegsejtek közötti információ átadásért felelős anyagok (neurotranszmitterek) egyensúlya. Sokszor megfigyelhető náluk az is, hogy gyermekkorukban valamilyen trauma érte őket, és nem kaptak megfelelő mintát a problémák megoldására. Végül nagy stresszt jelentő életesemények – válás, veszteség is kiválthatja a depressziót. 

Mikor forduljon szakemberhez? 

Ha

• indokolatlanul szomorú,
• elvesztette az érdeklődését a munkája, hobbijai iránt, ha semmi nem okoz igazán örömöt,
• értéktelennek érzi magát,
• lelassult a mozgása,
• fáradékony, erőtlen,
• csökkent az étvágya, testsúlya (ritkábban a növekedés is jele lehet a depressziónak)
• rosszul alszik, álmatlan, (ritkábban aluszékony).

A tünetek között említhetjük a gyakori önvádat, az ok nélküli bűntudatot, a koncentráció- és memóriazavarokat, a gondolkodás lelassulását, a súlyos döntésképtelenséget, a halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok kóros felszaporodását. A depresszió gyakran fizikai fájdalmakkal is együtt jár: például fej-, derék-, hasfájással, szívpanaszokkal, izzadással, gyomorfekéllyel, asztmával. Ezek különösen akkor gyakoriak, amikor a depresszió szorongással társul. A betegek sokszor éppen ezek miatt mennek el orvoshoz, aki szerencsés esetben felismeri a testi tünetek mögött lappangó hangulatzavart, és megkíméli a beteget a véget nem érő szakorvosi kivizsgálásoktól.

Depresszió gyanúja esetén pszichiáter szakorvoshoz kell fordulni, de a háziorvos is útba igazíthatja a beteget. A rövidített Beck-depressziós kérdőívvel Ön is könnyen meggyőződhet arról, hogy érdemes-e orvoshoz fordulnia. Persze a diagnózis felállítása nem a kérdőívek alapján történik, hanem az orvos segítségével alapos vizsgálat, felmérés után.

A depresszió kialakulásában az agy biokémiai egyensúlyának felborulása játszik elsődleges szerepet, ezért a gyógyítás leghatékonyabb módja ennek megszüntetése. Erre a célra ma már korszerű gyógyszerek állnak rendelkezésre: többek között antidepresszánsok. Ezek a központi idegrendszer szerotonin, noradrenalin vagy dopamin anyagcseréjét befolyásolják kedvezően. A hatékony adag azonban egyénileg különbözik, és a hatás eléréséhez legalább 2 hét kell. Ezért a betegeket türelemre kell inteni, és ebben az időszakban értelmetlen és felesleges gyógyszert váltani. Az antidepresszáns kezelés során, különösen kezdetben sajnos mellékhatások (hányinger, hányás, alvászavarok, esetleg vérnyomás-emelkedés) is jelentkezhetnek, amelyek szerencsére legtöbbször rövid ideig tartanak, és maguktól megszűnnek.

A terápia első szakasza a kezelés kezdetétől a tünetmentes állapot eléréséig tart, a második a fenntartó kezelés, amely általában minimum hat hónap. Ezután az esetek egy részében a szer fokozatosan elhagyható, de ha visszatérnek tünetek, hosszabb fenntartó kezelésre is szükség lehet. A kezelés sikertelenségét leggyakrabban a rendszertelen gyógyszerszedés, a korai abbahagyás (ha már jobban érzi magát a beteg) okozza. Ilyenkor gyakori a visszaesés, ezért ezt nem szabad a betegnek egyedül eldöntenie. Az antidepresszánsok nem okoznak függőséget, nem befolyásolják a személyiséget. És persze másfajta gyógyszeres kezelés is elképzelhető az orvos döntése és a beteg egyéni jellemzői alapján. 

A gyógyszer mellett érdemes pszichoterápiát is alkalmazni a sikeres gyógyulás érdekében, melyet pszichológus vagy pszichiáter szakorvos is végezhet. 

Sokan nem tudják, de a rendszeres fizikai aktivitással, különösen a monoton mozgásokkal, például úszás, futás, kerékpározás megelőzhető és karban tartható a depresszió. 

Ha nem kezelik a depressziót, akkor csökken a beteg teljesítőképessége, ez leszázalékoláshoz, az állás elvesztéséhez vezethet. Teljesen szétzilálódhatnak a beteg emberi kapcsolatai is. Sokan könnyen elérhető hangulatjavító szerekhez fordulnak, így alkoholistává vagy kábítószerfüggővé válhatnak. A depresszió és az öngyilkosság kapcsolatát pedig számos vizsgálat igazolta. Pedig a depresszió - különösen, ha korán felismerik, kezelhető!