Ugyan kiteljesedett formájában a cukorbetegség szinte minden szövődménye egyformán súlyos lehet, de mivel ezek közül a neuropátia az egész szervezetben jelentkezhet, és még további súlyos károsodásokat okozhat, érdemes kiemelt figyelmet fordítani a megelőzésre és a kezelésre.
Az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi Szolgálata által publikált Kockázatok atlasza szerint az összes halálok közül a negyedik legvalószínűbb halálokot az idegrendszeri rendellenességek jelentik, míg a cukorbetegség önmagában a 9. a sorban. És bár nem szabad lebecsülni ennek kockázatát sem, ez mégis alátámasztja azt az állítást, hogy a cukorbetegek élettartama a szövődmények kialakulásától – attól, hogy mennyire sikerül ezeket megelőzni, vagy kitolni időben – és kezelésétől függ leginkább.
A neuropátia alattomos szövődmény, hiszen gyakran csak akkor ismerik fel, amikor már további komplikációkat okoz. Például, amikor ennek következtében kialakul a diabéteszes láb, és súlyos esetben amputáció szükséges, de lehetnek egyéb, életveszélyes következményei is.
A neuropátiás cukorbetegek jóval nagyobb valószínűséggel halnak meg szív-érrendszeri betegségben, mint azok, akikben nem alakul ki neuropátia. Ráadásul a neuropátia gyakran társul a hasonlóan súlyos, akár látásvesztést is okozó retinopátiával vagy a veseműködést károsító nefropátiával. Ezek a szövődmények az esetek egy részében összefüggenek és halmozottan jelentkeznek. Vagyis, ha egy cukorbeteg idegbántalomban szenved, nagy a valószínűsége, hogy látásvesztés és vesebetegség is kialakul. Ha tehát az egyik szövődményt megtaláljuk, akkor érdemes keresni a többit is.
Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy az idegrendszeri károsodás fő oka a cukorbetegség következtében fellépő magas vércukorszint. Mivel ez egyszerre van jelen az egész szervezetben, bárhol kifejtheti a romboló hatását. Ezért a szövődmények gyakran több szervrendszerre terjednek ki, egymással összefüggenek, és akár egy időben jelentkezhetnek. Annak, ha mégsem minden szervben egyformán súlyosan jelentkezik a szövődmény, genetikai okai lehetnek. Az egyik szervrendszer érzékenyebb lehet a magas vércukor károsító hatására, mint a másik.
A szenzoros vagy perifériás neuropátia elsősorban az alsóvégtagi amputációk kockázati tényezője, az autonóm idegbántalom pedig a szív-érrendszeri halálozás egyik jelentős kockázati tényezőjének számít. Egyrészt ritmuszavarok léphetnek fel, másrészt az idegrendszer működésének zavara miatt, a szív nem tud a különböző megterhelésekhez alkalmazkodni. Az első tünetek egészen enyhének tűnnek, de a beteg további életkilátásai szempontjából nagyon lényeges, hogy idejében fedezzük fel a betegséget.
Hirdetés
Mit ajánlunk?
A súlyos esetekben orvos által felírt készítmény mellett enyhébb esetekben recept nélkül kapható gyógyszer is van a neuropátiára. A Milgamma zsíroldékony benfotiamint és idegvédő vitaminokat (B6, B12 vitamin) tartalmazó gyógyszer. A szénhidrátok, zsírok és alkoholok lebontásához és átalakításához, valamint a szívizom és idegsejtek megfelelő működéséhez szükséges a tiamin vagy más néven B1-vitamin. A tiamin azonban a többi B-vitaminhoz hasonlóan vízben oldódó vitamin, kis mennyiségben szívódik fel, ezért kevésbé hatékony, mint a zsíroldékony benfotiamin. A Milgamma hatóanyaga a benfotiamin, meggátolja, hogy a glükóz-fehérje kötődések kialakuljanak, és károsítsák az idegrostokat védő burkot, ezzel megakadályozhatják az idegbántalom kialakulását. A zsíroldékony benfotiamin többek között azért is hatékony, mert könnyen átjut az idegsejtek fehérjéből és zsírból álló falán.
Kockázatokról, mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Az azonban szerencsére nem biztos, hogy a szenzoros neuropátia után biztosan kialakul az autonóm neuropátia is. Előfordulhat, hogy csak az egyik vagy másik áll fenn külön-külön. Inkább a neuropátia súlyosbodásában figyelhető meg egyfajta törvényszerűség. A szenzoros neuropátia esetében először fokozott érzékenység jelenik meg, majd bizarr tünetek léphetnek fel, például furcsa hangyamászásszerű érzés vagy zsibbadás. Ezután következik az érzetküszöb megemelkedése, amikor a normális ingereket nem érzi meg a beteg. Az autonóm neuropátiánál először a paraszimpatikus idegrendszer (ez a szervezet mindennapos fenntartását segíti elő, pl. lassítja a pulzusszámot) károsodik, és azután következik be a szimpatikus idegrendszer működésének romlása, (amely a stresszre adott reakcióért felelős, pl. gyorsítja a pulzusszámot).
A szervezet működését ugyanis a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszer egyensúlya határozza meg. Ha ez az egyensúly megbomlik, akkor panaszok jelentkezhetnek a szív működésében. Az egyik leggyakoribb probléma a folyamatos, terheléstől függetlenül magas szívfrekvencia. Ilyen esetekben akkor is szapora pulzusszámot észlelünk tartósan, amikor a szívfrekvencia már visszatérhetne a normálisan alacsonyabb nyugalmi értékre. A tartósan magas pulzusszám pedig túlterheli a szívet.
A neuropátia tehát számos szervet érintő betegség lehet. Ezek közül talán kevéssé ismert az emésztőszervekben jelentkező idegkárosodások. A neuropátia hatására ugyanis a gyomor – akár a normálisnál 8-10-szer – lassabban ürül ki, és az epehólyag, a nyelőcső működése is lelassul. A belek mozgása is lassulhat, de akár fel is gyorsulhat. Ezek a folyamatok azonban az alapbetegségre, vagyis a cukorbetegségre is visszahatnak. A lassú gyomorműködés miatt a bélbe nem jut el időben a szénhidrát, tehát nem szívódik fel a cukor, amikor a vércukorcsökkentő gyógyszer már hat, és emiatt leeshet a vércukorszint. Amikor végül átjut a vékonybélbe a táplálék, akkor egyszerre nagy mennyiség kerül bele, ami gyorsan felszívódik, és e miatt hirtelen megemelkedhet a vércukorszint. Vagyis a vércukorszint ingadozásának egyik oka lehet a gyomorban fellépő neuropátia. De ha felismerjük ezt, akkor megfelelő diétával, az étkezések és a vércukorcsökkentő kezelés időpontjának összehangolásával, a megfelelő készítmény megválasztásával be lehet állítani a helyes működést.
A központi idegrendszerre úgy hathat a neuropátia, hogy a látás és hallás során létrejövő ingerek az idegkárosodás következtében lassabban jutnak el az agyba.
Az egyes szervek működési zavarában megnyilvánuló tüneteket – ha felismerték ezeket – lehet és kell is kezelni. Ha a neuropátia kiváltó okaira tudunk hatni, akkor van esély arra is, hogy az idegek károsodását is megállíthatjuk, vagy akár vissza is fordíthatjuk. Minél korábban ismerjük fel a neuropátiát, annál sokoldalúbban, annál sokrétűbben tudunk beavatkozni.
Ezért nagyon fontos, hogy ne csak a panaszos betegeket vizsgálják neuropátiára, hanem ütemezetten szűrjék a betegséget. Idejekorán kell felfedezni a neuropátia első jeleit, ezt azonban csak akkor lehet észrevenni, hogyha célzottan vizsgálják.
A neuropátia centrumokban három alapvető vizsgálatot végeznek általában: kalibrált hangvillával a rezgések érzékelését, neuroteszttel a bőr szárazságát, Neurométerrel az áramérzet-küszöböt és Q-Sense készülékkel a hőérzékelést mérik. A vizsgálatok nem terhelik meg a betegeket, nem fájdalmasak, egyszerűek, könnyen elvégezhetőek.
Fontos a felvilágosítás is: ha egy beteg tudomást szerez arról, milyen veszélyeket rejt a neuropátia máris jobban oda fog figyelni a vércukorszintjére vagy a végtagok gyakoribb önellenőrzésére, vagy arra, hogy milyen cipőt hord. Ez fontos szerepet játszhat a visszafordíthatatlan sebek, fekélyek és egyéb elváltozások megelőzésében.
A cikk Dr. Lengyel Csabával és Dr. Várkonyi Tamással, a Szegedi Tudományegyetem I sz. Belgyógyászati Klinikáján működő Dél-Magyarországi Diabeteses Neuropathia Centrum vezetőivel készült interjú alapján íródott, amely a Meggyógyulnék Magazin 2018 áprilisi számában jelent meg.
