Fájdalomcsillapítás alatt sokszor valóban csak a fájdalom, vagyis a tünet csillapítását értjük, amely persze nagyon fontos dolog, de legtöbbször érdemes a fájdalom okait feltárni és a gyors megszüntetés mellett az okokat is gyógyítani. Így miközben az alapbetegség gyógyul, a beteg nem szenved, aktív és önálló maradhat, sőt például a mozgásszervi betegségeknél az okokat kezelő és megszüntető gyógytornát is csak akkor tudja végezni a beteg, ha nem kínozza a fájdalom.

A fájdalomcsillapítók működésének megértéséhez fontos tudni, hogy a fájdalom gyakran összefügg a gyulladással, így a forgalomban lévő fájdalomcsillapítók többsége egy enzim működésének gátlásával, a gyulladás és a láz kialakulásért felelős anyagok, a prosztaglandinok termelődését akadályozzák. Ezzel végső soron csillapítják a fájdalmat. Az első ilyen hatóanyag az aszpirin volt, ma pedig e mellett diklofenák, ibuprofén vagy paracetamol hatóanyagú fájdalomcsillapítók is forgalomban vannak. A paracetamol kivételével ezek úgy nevezett nem szteroid gyulladáscsökkentő hatóanyagok (nonsteroidal anti-inflammatory drugs: NSAID)

A fájdalomcsillapítás veszélyei

Mint minden gyógyszernek, a fájdalomcsillapítóknak is vannak mellékhatásai. Ezek egyrészt lehetnek olyan mellékhatások, amelyek következnek a szerek hatásmechanizmusából, másrészt egy-egy készítményre egyedileg jellemző hatások. Az első csoportba tartozó mellékhatások minden olyan készítményre jellemzőek, amelyek tartalmazzák az adott hatóanyagot.

A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek működése azon alapul, hogy gátolják a prosztaglandinok létrejöttét. A prosztaglandinok azonban más, betegséggel nem összefüggő az élettani folyamatokhoz is szükségesek: például hatnak a simaizomsejtek működésére, a vérlemezkék összetapadására, a sejtnövekedésre, a vesék működésére, a gyomorsavtermelésre. Ez utóbbi miatt okozhatnak a NSAID szerek akár gyomorfekélyt is, amely pedig tartós vérveszteséghez és vérszegénységhez vezethet. Káros hatással lehetnek a vesékre, és a tartós szedésük esetén akár a vérnyomásra és a szívre is. Mivel ezek a mellékhatások a készítmény lényegi tulajdonságából fakadnak, teljes elkerülésükre kicsi az esély. A paracetamolnál májkárosító hatással kell számolnunk. Tehát a vény nélkül kapható készítmények hosszú ideig tartó, rendszeres szedése is veszélyes lehet.

A központi idegrendszerre hatnak, és sokkal veszélyesebbek az opioid alapú fájdalomcsillapítók. Így ezeket csak orvosi rendelésre, felügyelet mellett szabad szedni. Hazánkban szerencsére nem jellemző, de az Egyesült Államokban óriási problémát okoz, és szinte járványszerű az opioid alapú fájdalomcsillapítóktól való függőség a lakosság körében. Mivel ezek a szerek serkentik az eufóriát okozó dopamintermelést, erősen addiktívak. Mellékhatásuk a légzésdepresszió, nagyobb adagban a légzés leállása.

Hirdetés

B-vitaminok a fájdalomcsillapításban

Idegvédő és -regeneráló hatóanyag-kombinációjának köszönhetően a fájdalomcsillapításban is egyre nagyobb szerepet kaphat a Milgamma® N lágy kapszula, amely benfotiamint, a B1-vitamin zsíroldékony és ezért hatékonyan felszívódó változatát, valamint B6- és B12-vitamint is tartalmaz. E készítmény saját fájdalomcsillapító hatása mellett fokozhatja a nem-szteroid típusú gyulladáscsökkentő hatóanyagot, vagyis diklofenákot tartalmazó gyógyszerek hatását. Így a diklofenák tartalmú fájdalomcsillapító mellett szedve csökkenteni lehet annak dózisát, a kezelés idejét, és ezzel a lehetséges mellékhatások kialakulását is.

Fájdalomcsillapítás gyógyszer nélkül

A hosszabb ideig tartó gyógyszerszedés elkerülése és az adagok csökkentése érdekében érdemes néhány alternatív fájdalomcsillapítási módszert is megismerni.

• A mozgásszervi idegkárosodásoknál, például az alagútszindrómánál sokszor elég a pihentetés, illetve a kialakulását okozó mozdulatok helyes végzése is.
• A reumás fájdalom kezelhető az immunrendszer erősítésével, vitaminpótlással, szükség esetén műtéttel. Az óvatos, kontrollált testmozgás is sokszor érezhető könnyebbséget hoz, sőt megelőzhető vele a betegség továbbfejlődése.
• A gyógyfürdők vizének összetétele, hőmérséklete, a vízben végzett gyógytorna, az úszás is segíthet a mozgásszervi panaszok kezelésében.
• A fizikoterápiás módszerek – ultrahang, sonoforézis, interferencia, TENS, diadinamik kezelés, magnetoterápia – is használhatóak kiegészítő gyógymódként.
• A masszázsnak az izomlazításban és a stresszoldásban is óriási szerepe lehet.
• A jóga egyszerre képes a pszichológiai stresszoldásra és a fizikai erősítésre, nyújtásra, miközben nem terheli tovább a mozgásszerveket. Az itt alkalmazott légzés- és relaxációs gyakorlatok az első lépést jelentik a meditáció felé, amellyel szintén tudatosan csökkenthetjük a fájdalomszintünket.
• A testmozgás hatására a szervezetben a természetes fájdalomcsillapító hatású endorfin képződik.
• Bizonyos fájdalmakat hiánybetegségek okoznak, például a görcsök hátterében sokszor állhat magnéziumhiány is, az elektrolit-egyensúly felborulása. Ezeket a fájdalmakat a hiányzó anyag pótlásával lehet hosszabb távon csökkenteni.

Néhány esetben a fájdalom elkerülhető lehet helyes táplálkozással is! Nézzünk néhány fájdalomcsillapító étkezési trükköt:

• Az omega-3 zsírsavaknak gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító hatásuk van. Együnk sok tengeri halat (makrélát, heringet, szardíniát, lazacot, tonhalat), lenmagot, diót és repceolajat.
• Fájdalomcsillapító hatású vegyületek és antioxidánsok találhatók a bogyós gyümölcsökben – a málnában, szederben, szőlőben, ribizliben, egresben, eperben és áfonyában.
• A chili és az erős paprika is hozzájárulhat a fájdalomcsillapító hatású endorfin képződéséhez.
• A koffeintartalmú ételek – kávé, tea, csoki – csökkenthetik a fejfájást, de túlzott mennyiségben hangulatingadozást, álmatlanságot okozhatnak.
• Sokszor egy pohár víz is enyhítheti a fejfájást, mert ha valaki nem iszik eleget, romlik a vérkeringés, így nem jut elég oxigén az agyba.